Régebbi írás, újratöltve.
Nem szeretnék senkinek csalódást
okozni, akinek a címről a mesekönyv jut eszébe. Most ugyanis nem készülök
recenziót írni a mesekönyvről. Most a Boschmasáról készülök írni, aki tegnap
került hozzánk.
Elődje, Kehes Gedeon éppen újév
napján mondta azt, hogy Nyekk. És utána nem szólt többé, végleg kilehelte
lelkét. Rigolyás, öreg lelke volt, roppant morgós. Szégyen, nem szégyen (aki
ugye elhalálozott, arról jót vagy semmit), de tény, hogy bizony már maga alá is
eresztett szegény pára. Nem mondom, ezzel együtt mosni még tudott, nem is
rosszul, de ha benne felejtettük a ruhát, hamar bebüdösödött, ki tudja, mitől,
de kipusztíthatatlan szagok áradtak a belsejéből. Csavarásnál akkorákat ugrott,
mint egy jól fejlett bakkecske, olyan robajjal, hogy azt hittem, a ház készül
összedőlni. Ha ehhez még hozzávesszük a nyögéseket, sóhajokat és jajgatásokat
is, amiket mosás közben hallatott, akkor képet alkothatunk magunknak arról,
milyen is volt Kehes Gedeon. Szó mi szó, emberi léptekkel mérve egy matuzsálem
volt. Mivel mi már használtan kaptuk, súlyos égési sérülésben kimúlt elődjét,
Whirlpool Julist sürgősen pótlandó, csak hozzávetőlegesen tudtuk megbecsülni.
Hajdú Uram, az első Masánk életkorához viszonyítva, aki fiam születése előtt
került a családba, és hosszan tartó, súlyos betegség után távozott tőlünk,
feltehetően harminc körül járhatott, ami még mindig messze alulmarad a negyven
évet is megérő NDK csodamasinák mellett, de azért tisztes kor ez egy
mosógépnek. Whirlpool Julis nem egész ötéves tündökléséhez és bukásához
viszonyítva pedig egyenesen több emberöltőnyit élt.
Boschmasa most debütál. Mivel
tegnap későn, nagyúri módon, ötórai teára érkezett, ezért csak első öntisztító
mosását tudta teljesíteni. Ma azonban elkaptam, beletömtem a Gedeon által már
otthagyott hatalmas adag ruhát. Ennek immár két és fél órája. Boschmasa azóta
mossa, mossa, mint Ágnes asszony, és még nincs vége. Nem tudom, hanyadik
öblítésénél tart, minden öblítés után kicsavarja a szerencsétlen ruhákat,
lassan azon töröm a fejem, hogy kimenekítem meggyötört fehérneműimet a karmai
közül, nem tudom, mi marad belőlük, mire ez a bestia végez. Különben roppant
csendes, csillog-villog, imponáló a megjelenése. Igaz, amikor centrifugál,
attól félek, elszáll a végén, úgy bepörög. Ilyenkor sivít, mint egy rakéta.
Megígértem neki, hogy ha rendes lesz, megkaphatja a Szupermen imponáló nevet,
lehet, ez az oka mindennek? Túlságosan is imponálni akar nekem? Csak nehogy úgy
járjak vele a végén, mint az egyszeri úriasszony a tökéletes cselédjével.
Tény, hogy elég pöffeszkedő módon
állt meg tegnap Gedeon mellett, mellét düllesztette, nem is akarózott a helyére
mennie, a fiúknak le kellett szedniük a fürdőszobaajtót, hogy beférjen. Talán
úgy vélte, tényleg ötórai teára jött, és a szalonban fogadjuk majd. Primadonna
a javából azt meg kell hagyni. Ha majd egyszer kiereszti a ruháimat, az is
kiderül, dolgozni is tud-e, mos-e olyan szépen, mint Kehes Gedeon Vagy Hajdú
Uram. Julisról inkább nem nyilatkozom. Julis szép volt, de ennyi az összes jó,
amit el lehet róla mondani. Korai öngyilkossága tán innen eredeztethető.
Azért Boschmasa pöffeszkedését
hamar letörtük, helyére került, és mától vége az úri életnek, itt kérem
dolgozni kell. Ruhahegyek várják tisztulásukat. Mire ezekkel végez, megtanulja,
hogy nálunk legfeljebb a munka nemesít.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése