Gigis gasztropuccs-előzetes

Ihletőim: 

Mi az a gasztropuccs? Egyszerűbb leírni, mi nem: nem gasztroblog. Nem is újabb netes szakácskönyv. Igazából semmi komoly. Eredetileg tréfának indult, az első részben tán egyetlen komoly mondat sincs. Később a viccelődést felülírta maga az Élet, igen, az a bizonyos nagybetűs. Ugyanis, legnagyobb meglepetésemre, igény mutatkozott rá. Mármint a gasztropuccsra. Így lett aztán azzá, ami: jótanácsok kezdőknek. A jószándék legalábbis megvolt.

A sorozat nem ért véget, csak abbamaradt, igazából nem is tudom, miért. Nem fogytak el a szakácspalánták, inkább az egyebek, amik történtek. Több dolgok vannak földön és egen, Horatio… De ez most nem érdekes.

Most előhúztam a konyhaszekrény mélyéről a gasztropuccsos szakácssapkámat, kissé poros, kissé gyűrött, de sebaj! Újra fejemre csapom, majd csak kisül belőle valami. Ha más nem, hát újabb sületlenségek és zöldségek. De ne szaladjunk ennyire előre! A főzéshez amúgy is két dolog kell: idő és türelem. A többi mind benne van a szakácskönyvekben. Tehát mielőtt újabb elmés ötletekkel állnék elő, újrasütöm a korábbiakat.

Az első rész mindenképpen renoválásra szorul, mert még így is túlságosan szakmai jellegű. Azt feltételezi, hogy szakácsunk rendelkezik a legelemibb konyhai ismeretekkel. Márpedig ezt nem feltételezhetjük csak úgy. Megint csak az a fránya Élet győzött meg arról, hogy vannak emberek, akik még csak nem is láttak sütőt belülről. Hogy mást ne mondjak. Márpedig a gasztropuccs célja tényleg az, hogy a legelemibb ismereteket is el lehessen sajátítani a segítségével.

Tehát miért gasztropuccs? Mondjuk ki nyíltan: itt kérem puccs készül. Konyhai puccs, minden ellen, ami gasztronómia. Nincs kizárva, hogy az ízlelőbimbók ellen is. Hiába, kezdőnek születni kell!

Ezek után lássuk a medvét! Akarom mondani az első részt! Medvét azért még én se vinnék be a konyhámba, bár ki tudja, hátha a medvéből is jó szakács válna egyszer?