A konyak

Pincér, egy konyak rendel!

Azaz mégsem! Várjunk még azzal a konyakkal egy kicsit! Bekonyakozva nem tudok gondolkozni.

Szóval, hogy is van az a régi mondás, amit gyerekként tanultunk? Igen, tudom már. Eléggé elfelejtettük, manapság már nem divat ezt ismerni. De most eszembe jutott. Így szól: ígéret szép szó, ha megtartják, úgy jó. Ugye, ismerős? De még mennyire! Na, és akkor induljunk ki innen! Pincér, várjunk még egy kicsit azzal a konyakkal! Akárhogy van is, volt egyszer egy ígéret, életpálya modellről, fizetésemelésről. Igaz, volt szó elbocsátásokról is, kétségtelen. Ezzel együtt mi, pedagógusok még hittünk. A lelkünk mélyén biztosan, hiszen nem emeltük fel a szavunkat. Hiába mondogatjuk most, hogy á, nem is, pedig de. Még ha tudtuk is az eszünkkel, hogy nem lesz ebből semmi, a szívünk mélyén azért reméltünk. Hiszen ha a kormány megígérte, hogy lesz életpálya modell, és lesz fizetésemelés, akkor annak úgy is kell lennie. Mivé lenne a világ, ha a kormányban nem lehetne megbízni. Ha már a kormányban se lehet megbízni. Igaz, most se tehetnek róla, nem ők a hibásak. Ők csak jót akartak nekünk mindig is, csak az a fránya IMF! Hát igen. Mindenről az IMF tehet.

Probléma megoldva, jöhet a konyak. Azaz mégsem!

Mégsem, mert még mindig ott a kérdés: ha nincs pénz, akkor miért lesz életpálya modell? Aki esetleg nem tudná, a pedagógus életpálya modell megemelt fizetéssel se igazán jó a pedagógusoknak, de anélkül egyenesen szívás. Miért? Mert valójában azt jelenti, hogy dolgozhatsz többet, kevesebbért. Az eddigi kötelező óraszám heti 22 óra volt, már ez is magas, de ez most 26-ra emelkedik majd, ehhez jön még az iskolában kötelezően eltöltendő heti 32 óra, amivel az igazgató rendelkezik. Azaz semmilyen szakköri órát, korrepetálást, többletórát, stb. nem fognak kifizetni. Ez komoly fizetéscsökkentés. És ha valaki azt gondolná, hogy ez még mindig messze nem heti 40 óra, akkor számoljon utána, mennyi idő a sok járulékos feladat. Hogy az mi volna? Az órák megtervezése, dolgozat összeállítása, javítása, adminisztráció, értekezletek, kirándulások szervezése, lebonyolítása, egyéb iskolai programok, szalagavató, ballagás, (nálunk) tanulószoba, versenyre felkészítés, stb.

Tehát a kérdés marad: mi lesz az életpálya modellel? Valószínűleg ezt a részét bevezetik. Ahogy eddig minden kormány eljutott idáig, amelyik reformot ígért. Eddig, és nem tovább. Az, hogy idáig jutottunk, hogy már most lasszóval kell kémiatanárt fogni, pl. éppen ennek köszönhető. Utánuk majd jönnek az angoltanárok, az informatikatanárok, azaz mennek. Elhagyják a pályát. Az hagyja el a pályát legelőször, aki a legpiacképesebb. Kár értük. Nem nekünk elsősorban, hanem a társadalomnak. Na mindegy, jöjjön az a konyak!

Vagyis még mindig ne jöjjön! Mivel a tömeges elbocsátások nagy terheket rónak a társadalom többi tagjára is, jó, ha ezzel mindenki tisztában van. Egyfelől a végkielégítések miatt, hacsak nem törlik el azt is. Másfelől a kevés és rövid ideig tartó segélyek miatt, hacsak azt is nem törlik el végleg. Továbbá a közmunkára kényszerülő pedagógusok miatt, akik kiszorítják majd azokat, akiknek nincs diplomájuk. Azért egy önkormányzat valószínűleg szívesebben alkalmaz egy lelkiismeretes és pontos tanárt, mint a nyolc általánost (se) végzett Józsit. Sokan talán elhagyják az országot. Ha már kétkezi munkát kell végezni, akkor inkább Ausztriában egy presszóban mosogat a tanárember, mint itt árkot ás. És az így megkeresett pénzét nem itthon költi el, és nem itthon adózik belőle.

A végén amúgy is lasszóval fognak tanárt keresni, mert a fiatalok, ha van egy kis eszük, nem adják erre a szakmára a fejüket.

No, szóval a lényeg az, hogy kit érdekel, mit magyaráz a kormányszóvivő, miközben tízezres nagyságrendben fogják elbocsátani a pedagógusokat?

Pincér, most jöhet az a konyak! 

Giró-Szász úrnak meg üzenem: a matrózok rumot isznak.