Párbeszédek

Minden hasonlóság a valósággal csupán a véletlen műve. 

-          Utálsz?

-          Utállak. Te is utálsz?

-          Én is utállak. De tényleg utálsz?

-          Igen, tényleg utállak.

-          Mennyire?

-          Nagyon. Te?

-          Én is nagyon.

-          Akkor jó. Megyünk kávézni?

-          Figyelj, nagy a hasam?

-          Igen.

-          Nagyon?

-          Nagyon.

-          És ha behúzom?

-          Akkor is.

-          És ronda?

-          Az.

-          Azért tetszik neked?

-          Nem.

-          Nem? Akkor adj még egy krémest!

-          Na, milyen az új frizurám?

-          Őszinte választ vársz?

-          Nem.

-          Akkor nagyon szép.

-          Halló!

-          Nem zavarlak?

-          De.

-          Akkor nem érsz rá velem beszélgetni?

-          Nem.

-          Nagyszerű. Képzeld, hívott ma a Mari, hogy…

-          Mondtam, hogy most nem érek rá.

-          Nem baj, csak azt akarom mondani, hogy a Mari vett magának egy pöttyös szoknyát, és akart venni hozzá egy cipőt is, de nem volt a méretében, és…

-          Tárgyaláson vagyok.

-          Jó, csak a Mari mégis kapott a másik boltban cipőt, és…

-          Nem hallod, hogy tárgyaláson vagyok????

-          Most miért üvöltesz velem?

-          Te, képzeld, voltam ma kondizni.

-          Ne mondd!

-          De, mondom.

-          Akkor mondd!

-          Hát most mondom.

-          Nem mondod.

-          Mondanám, ha hagynád.

-          Hagyom. Mondd!

-          Mit mondjak?

-          Nem tudom.

-          Hát veled nem lehet beszélgetni.

-          Veled se.

-          Szép vagyok?

-          Igen.

-          Ezt most csak úgy mondod.

-          Nem csak úgy mondom.

-          Akkor mondd ki!

-          Szép vagy.

-          De komolyan mondd ki!

-          Komolyan mondom.

-          De nem gondolod komolyan.

-          Komolyan gondolom, hogy szép vagy.

-          Mennyire?

-          Mi mennyire?

-          Mennyire vagyok szép?

-          Nagyon.

-          Ezt most csak úgy mondod.

-          Na, észrevetted?

-          Mit?

-          Nézz meg jobban!

-          Fodrásznál voltál?

-          Már a múlt héten. Nézz meg jobban!

-          Aha, új ruhád van.

-          Neeem, ez a régi, csak levettem az ujját. Mást nézz!

-          Fogytál?

-          Nem! Híztam.

-          Szabad a gazda.

-          Begöndörítettem a szempillámat.

-          Tudod, mit szeretnék?

-          Nem. Nekem kéne tudnom?

-          Ki másnak?

-          Hát talán neked.

-          De én tudom is.

-          Akkor jó.

-          Dehogy! Már hogy lenne jó!

-          Ezt most nem értem.

-          Jellemző!

-          Figyelj!

-          Figyelek.

-          Dehogy figyelsz.

-          Már hogyne figyelnék?!

-          Rám se nézel.

-          Dehogynem.

-          De látom, hogy nem nézel rám.

-          Tessék, most rád nézek.

-          Ne bámulj már így a képembe!

-          Hogy neked semmi se jó!