Bevezetés, avagy a
tálalás
Éhes olvasóim, van a főzésnek
az a szintje, amikor az ember – bár főzni igazán még mindig nem tud –, de már
próbálgatja a szárnyait. Még két emberöltő, és remek szakács válik belőlünk;
csak igyekezzünk megérni!
Mit is jelent ez? Az igazán
nagy szakácsok sajátja, hogy már érzik az ízek harmóniáját. Azaz bátran mernek
kísérletezni. Háziasszonyi szinten ez ugye kissé nehezebb, na nem a szárnyalás
hiánya miatt, hanem mivel egész más a célközönség. Különben meg: minden tálalás
kérdése. Ez alkalommal nem arra a
tálalásra gondolok, hanem a kísérő szövegre, amellyel Életünk Párja (továbbiakban
É.P.) elé tesszük kreativitásunk legújabb termékét.
Nézzünk néhány instant
megoldást! Kreatívabbak persze kotyvaszthatnak ebből is saját szájuk íze
szerint ezt-azt, ugye.
Tehát körítések á lá carte:
1. Drágám, ma túlóráznom kellett, sajnos mire el
tudtam jönni, zárva volt a bolt, így kénytelen voltam a hűtőben/kertben talált
alapanyagokból főzni.
2. Sajnálom, se időm, se kedvem nem volt ma
vásárolni.
3. Az anyád/lányod/fiad/kiskutyád lusta volt boltba
menni, ezt kapod.
4. Eszed, nem eszed, nem kapsz mást.
5. Szívem, ma mediterrán/kínai/török/mongol/maori/böjt
napot tartunk.
6. A 21 napos/szénhidrát/paleolit/Norbi update
diétámba csak ez illik bele.
7. Vigyázok az egészségedre, tudod, magas a koleszterinszinted/fogynod/híznod kell.
8.
Hó vége van, tudod. Örültem, hogy még nem üres a
spájz.
9.
Sajnálom, Édesem, de áramszünet volt, mindent ki
kellett dobnom a hűtőből, és csak ez maradt, ami ehető.
10.
Kicsikém, újítani kell néha, minden egyéb éppen
most volt.
11.
Egyetlenem, éppen most hallottam a kolléganőmtől/olvastam
a neten/tanultam a főzősuliban/anyukádtól a receptet, gondoltam, megleplek
vele.
+1: Jó
étvágyat!
Nos, remélem, mindenki
megtalálta a maga kedvére valót a körítések közül. Ha É. P. ezek után hajlandó
megkóstolni, amit elé teszünk, félig nyert ügyünk van. Na de mi van akkor, ha
É. P. finnyás/”csak azt és úgy, amit anyám főz” típus? A helyzet kemény, de nem
reménytelen! Soha ne adjuk fel! Ne feledjük, a Gigis Gasztropuccs filozófia
jelszava: Nincs ehetetlen étel, legfeljebb nem ittunk eleget! Továbbá fő a kreativitás
(ha már az étel nem tud főni, ugyi)! Aki ennyi idő alatt sem volt még képes
elsajátítani a Gigis Gasztropuccs filozófia lényegét, az… nos, az se csüggedjen!
Hiszen nálam a lazaság és kreativitás a lényeg, csipetnyi (ön)iróniával és
teáskanálnyi merészséggel. Ha jobban forgatod a szavakat, mint a fakanalat, az
se baj.
Tehát, mint mondtam volt (na
jó, írtam; ne kekeckedjünk kérem), a körítés a lényeg. Azaz hogyan tálaljunk.
Tehát ha É. P. különösen nehéz eset, akkor az új ízek bevezetésekor (meg néha
random, hogy ne fogjon gyanút, ha az ajtón belépve egy szál tűsarkúban fogadjuk
neccharisnyával – főleg, ha pasiból vagyunk, azaz vagytok; na, megint
belebonyolódom itten a nyelvészkedésbe) feltétlenül terítsünk meg szépen. Nem
árt némi rendrakás, porszívózás, esetleg gyertyafény és holdvilág, továbbá
csiniruci. Hogy mi legyen a csiniruci? Azt ki-ki döntse el maga! Vegyük elő a
kreativitást és fantáziát! Ne várjunk mindig instant megoldásokra, kérem! Nem
vagyok én Coco Chanel! Stílusakadémia következő ajtó jobbra!
No, tehát ha idáig eljutottunk,
akkor kellemes, halk zenével, gyertyafénnyel, szép ruhában, kedves mosollyal
körítve szinte minden lecsúszik. Na és némi sörrel/borral/pálinkával.
Jó szórakozást a konyhában és
konyhán kívül!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése