A mi karácsonyunk

Valahogy mostanában vírusok terjengenek a levegőben.

Na, nem olyan vírusok (bár azok is), hanem speciális vírusok. Ahogy nézem, ezek áldozatai leginkább a 30-tól 70+-os nők. Ez a karácsony vírus. A vírus tünetei a furcsa kérdések. Mint pl.: „Na, és kész már a nagytakarítás?” Én csak hümmögök, mert hát nem, nincs. És nem is lesz. Asszonytársaim, a legnagyobb hiba karácsony előttre időzíteni a nagytakarítást. Sőt, szerintem eleve nem kéne időzíteni, látszik az, ha arra van szükség, de most nem életvezetési tanácsokat osztogatok. A másik kérdést az internet tette fel nekem:”Baj-e ha reped a bejgli?” Hát nem tudom, baj-e. Az én bejglim kérem, soha nem reped. Na nem azért, hanem mert nem sütök bejglit. Igaz, mást sem. Továbbá: „Kész-e már a káposzta?” Biztos, gondolom, de most nem zavarnám ilyen kérdésekkel anyámat, se anyósomat. Én ugyanis életemben egyszer főztem káposztát. Első önálló karácsonyomon. Igaz, minden egyebet is, ahogy a nagykönyvben meg van írva. A végén a fülünkön is káposzta és rántott hal jött ki. Így ebben is, ahogy minden másban, a minimalista stílusra törekszem. (Jelentem, egyebekben azért nem mindig sikerül.)

Ezek után, aki még nem menekült el felháborodva, bár felteszem, hogy jelenleg akinek van ideje olvasni az írásomat, az hozzám hasonló renitens, azaz rezisztens, vagyis immunis a karácsony vírusra, tehát aki még itt van, annak kedvéért leírom, hogy zajlik nálunk a karácsony.

Először is reggel gyors takarítás, hogy ne szállongjon mindenhol a por és macskaszőr, mert ámerikai konyhánk van. Tudom, tudom, hát kellett ez nekem? Nem, nem kellett. Ez jutott. Tehát por- és szőrtelenítés Férj által. Aztán én birtokba veszem a konyhát. Főzök majd halászlét, az nem macerás, csak beleteszem a mindenfélét, és lassan elrotyog magának. (Tán lesz majd egy Gigis Gasztropuccsos változat ebből, ha időm engedi.) Készítek még pár szelet rántott halat meg rántott pulykamellet. Előbbit férj+én, utóbbit gyerekek kedvéért. Ez úgy megyen, hogy bepanírozom, be a hűtőbe, és frissen sütöm, amikor eszünk. Na, ez kicsit macerás, de ennyi belefér. Főzök még rizst, azt is csak oda kell tenni. Majonézt a lányom kever, szuperül tudja. Jobban, mint én. A fiam meg elkészíti a tiramisut. Hogy miért pont ő? Mert ez meg neki megy jól. A lányzó szok neki segíteni, de hamar megvannak vele.

Feminista típusú olvasóim kérdezhetik, na és a férj? A férj egy kis reggeli porszívózáson kívül mit csinál? Nos, a férj közben kint birkózik a teraszon a fával, az egy fél nap, az ő kézügyességével, és akkor imádkozhatunk, hogy a keze egyben maradjon. Baltát épp ezért nem adok a kezébe. Így aztán szegény kénytelen megoldani azzal, amije van neki, úgy, mint bugylibicska, ja, nem bugyli, hanem svájci, de ez részletkérdés. Egy nyél nélküli fémreszelő, hogy ne vágja a kezét, egy rongyba betekerve. Egy darab fafűrész, még ez tűnik a leghatékonyabbnak. Ezt is csak pár éve vette, de jó vásárt csinált vele. Részéről ez amúgy nagy hőstett, mert allergiás a fenyőre. Erről jut eszembe! Megint elfelejtettem neki Fenistilt venni. Hát mindenre én se gondolhatok.

Amikor kész a fa, kitakarítja (újból) a nappalit. Ja, nem, a sorrend fadíszítés közösen, utána nappali takarítás. A fadíszítés az valahogy minden alkalommal vita tárgya. Nem is értem, miért. Hogy ne ide tedd, amott jobban mutat, most miért rakod a piros gömböt a lila mellé, azt a nyeszlett angyalt minek kell már kirakni, szárnyaszegett angyal, jaj, a törékenyet beljebb, akkor most a boa jön vagy az izzósor, jaj, kimaradt a szaloncukor, hol az akasztó, bakker, azt megint nem vettünk, hogy te mindent elfelejtesz, nem is, miért mindig nekem kell mindenre gondolnom, ne rakjuk fel a fára a cukrot, minek az, minek a fadíszítés, minek a karácsony, hogy szúr már ez a nyüves fa, jaj, ferde, te választottad, ne erre forgasd, vigyázz, dől a fa, jól van, mégse dőlt el...
Másnapra a macskák levernek az aljáról minden díszt.

Végezetül mindenki kivakarja magát a dzsuvából, mosogatást elhalasztjuk, ajándékozunk, ünnepi uzsi (kb. eddigre lesz kész minden), ezt nemes egyszerűséggel estebédnek nevezzük el, és meg is volt a karácsony. Este már csak pilledünk a nappaliban, letöltünk néhány szirupos karácsonyi filmet, esetleg humoros animáltat, csipegetünk még a maradékokból, és álomra hajtjuk fejünket.

Boldog karácsonyt mindenkinek! 

Pedzi már:

Másnapos fa: