Utolsó idők 1.

Az ajánlat

Ré ott ült Herm irodájában, és hallgatott. Elgondolkozott. Sokat jelentett volna neki egy ilyen ajánlat azelőtt. Mára azonban minden megváltozott. Nem akart Babilonba menni. Megvolt rá az oka, de erről végképp nem akart beszélni. Most nem. Főnöke azonban várta a választ, ujjaival dobolt az asztalon. Rét idegesítette ez a hang, tudta, Herm ezzel sürgeti válaszra. Ez volt a módszere, ha a másik fél túl sokáig gondolkozott, ő elkezdett dobolni, egyre gyorsabban, egyre hangosabban. Mintha az ember agyában dobolna.

- Kérek két nap gondolkodási időt! Nem dönthetek egyedül. Meg kell beszélnem Lillel, nemsokára szülni fog – hadarta gyorsan. Tudta, hogy Herm átlát rajta, egy szavát sem hiszi el, de tudta azt is, hogy nem fogja szóvá tenni.

- Hát jól van – hagyta abba a dobolást Herm. Előrehajolt, mutatóujját Ré felé nyújtva. – Hanem nincs két napod. Holnap reggel nyolcig kapsz haladékot, ha nem tudsz addig dönteni, másnak adom a megbízást.

Ré fellélegzett. Nem szerette a hirtelen döntéseket, kell némi idő, hogy végig tudja gondolni. No és csakugyan meg akarta beszélni Lillel is a dolgot, Lil okos nő, vág az esze, mint a borotva, és a szíve is a helyén van. Soha nem ad közvetlen tanácsot, meghallgat minden érvet, pro és kontra, igen lényegre törő, és sokszor roppant kényelmetlen kérdéseket tud feltenni, de nem rossz szándékkal, csakis a döntést megkönnyítendő. Nagyon alapos, körültekintő, soha nem menne bele olyan helyzetbe, amiből rosszul jönne ki. Többek között ezért is szereti, soha nem kedvelte a buta, meggondolatlan nőket. Az ostobaság az egyetlen, amit nem képes elviselni.

Visszament az irodájába a táskájáért, közben néhány gyors utasítást adott a titkárnőjének.

- Ell, ha valaki keres, házon kívül vagyok, kivéve, ha Lil hívna. Az ő hívását irányítsd át a videofonomra! Holnap reggel hétkor itt vagyok.

Ellnek már nem volt ideje válaszolni, az utolsó mondatot elvágta a hangszigetelt liftajtó.

Ré beprogramozta a távirányítóba, hogy a második szintre álljon az autó. Mire a lift leért, a beépített számítógép az ajtóhoz irányította az autóját. Bekapcsolta az automata vezérlést, nem volt kedve vezetni, gondolkodni akart. Ami eszébe jutott, azt lediktálta a hangvezérléses mobilszámítógépének. Később majd visszahallgatja.

Ré a peremvárosban élt Lillel, már harmadik éve. Kiköltöztek a városközpontból, Lil nem szerette a forgalmat és a zajt. Az utóbbi években egyre többen menekültek el innen, sok lakóházat le is bontottak, hogy irodaházakat építsenek a helyükön. Csak a történelmi városrész, a régi Belváros maradt meg, a Világörökség részeként hordozta letűnt korok emlékét. Az új polgármester készíttetett egy tervet, hogy lehetne bevonni a város vérkeringésébe ezt a részt, de a közfelháborodás hatására lemondott az átalakításról. A népszerűsége már így is eléggé megcsappant a hetedik metróvonal építési tervei miatt, ami túl költséges lett volna, hiszen az emberek a peremvárosokból többnyire autóval közlekedtek az új körgyűrűn. Amióta az autóutak nagy részét a városon belül levitték a föld alá, sokat javult a közlekedés. A föld alatti hatsávos autópályákon pillanatokon belül be lehetett érni az üzleti negyedbe. A leggazdagabbak régebben magánrepülőiken vagy helikopterrel közlekedtek, de a légifolyosók túlzsúfoltsága miatt azzal nem mehettek be a városközpontba. Így aztán maradt az autó.  

Ré fél óra alatt hazaért. Mire a garázsból belépett a házba, Lil kivette a vacsorát a melegentartóból, és az asztalra tette. Ré szerette Lil figyelmességét. Lil tudta, hogy Rének, talán a régmúlt gyerekkor miatt mennyire fontos, hogy mikor a házba lép, az asztalon gőzölögjön az étel. Nem mintha annyira éhes lett volna, csak az illat miatt. Rét nagyanyja nevelte, aki régi vágású asszony volt, minden este pontban hatkor meleg vacsorával várta haza az urát. Lil ezt persze nem tudta volna megtenni, mert Ré minden nap más időpontban ért haza, de amióta megvették ezt a melegentartót, Ré bármikor jött is haza, az étel frissen, illatosan, melegen gőzölgött az asztalon.

- Szervusz, szívem – lehelt sietős csókot Lil szájára Ré – hogy érzed magad?

- Jól vagyok, drágám. Gyere vacsorázni!

- Vacsora után fontos dologról szeretnék veled beszélni, Lil – mondta Ré a fürdőszobába menet, ahova kezet mosni indult.