2015. január 2., péntek

Utolsó idők 2.

A beszélgetés

Vacsora után Ré beavatta Lilt a részletekbe. A Cég leányvállalatot telepít Babilonba, újabb nevén Újbabilóniába, és Rét kérték fel a kinti leányvállalat vezetésére. Természetesen a legújabb luxusnegyedben bérelnének számára lakást, az ötödik felhőkarcoló legfelső szintjén, tetőterasszal, úszómedencével, függőkerttel, ahogy az egy igazgatónak dukál. Szolgálati repülő, helikopter, a szokásos.
A Cég bízik Ré képességeiben, szellemi és emberi kvalitásában, valahogy így fogalmazott Herm. Persze, tudja ő, ez a szokásos blabla, bákinek ezt mondanák, de kétségtelen, hogy Ré diplomáciai érzéke döntő volt. A másik jelölt, Ká, bár agilisabb nála, de tudvalévő, hogy nem túl jó diplomata. És ebben a kényes egyensúlyi helyzetben, ugye, nem mindegy, ki képviseli a Céget. Ré mellett szól izraelita származása is. A Nagy Csoda óta minden valamirevaló vállalat fontosnak tartja, hogy vezetői között minél több izraelita származású legyen.
Lil fejét karjára fektetve figyelmesen hallgatta Rét. Törékeny alakja szinte eltűnt a hatalmas, süppedős fotelben. Rét azonban nem tévesztette meg Lil kislányos kinézete, szinte látta, amíg beszélt, hogy pörögnek Lil gondolatai. Amikor Ré befejezte, Lil sóhajtott, de nem szólalt meg. Szokatlanul hosszúra nyúlt a csend. Ré fészkelődni kezdett, majd felállt. Túl feszült volt ahhoz, hogy képes legyen egy helyben maradni. Járkálni kezdett, míg Lil rá nem szólt, hogy így nem tud gondolkozni.
- Ne haragudj, drágám, kissé feszült vagyok. Tudom, hogy nem könnyű ez a döntés. Nemrég gondolkodás nélkül igent mondtam volna egy ilyen ajánlatra. De eszembe jutott, amit Sá mondott pár éve Babilonról. Éppen a múlt héten beszélgettem erről Pével. Azt mondja, ő azóta tanulmányozza az Írásokat, amióta bekövetkezett a Nagy Csoda. És minden, ami le van írva, most teljesedik be a szemeink előtt. Nem tudom. Mi van, ha mégis igaza van Sának? Nem is magam miatt aggódom, téged féltelek, és a kicsit.
- Nem értelek, Ré. Amikor Sá beszélt az ősi írások jövendöléseiről, nekem nem úgy tűnt, hogy komolyan vetted volna. Soha nem hittél az efféle dolgokban. Mindig is racionalistának vallottad magad. Akkor most mi ez a hirtelen jött aggodalom?
- Gyereket várunk, szívem, most már nemcsak magunkra kell gondolni, hanem az ő jövőjére is. Ezek szerint te szívesen költöznél Újbabilóniába?
- Ezt nem mondtam. Tudod, hogy nekem már ez a város is túl nagy. De nem én vagyok a családfenntartó. Arról nem beszéltél, mi történik akkor, ha visszautasítod az ajánlatot.
- Mert nem tudom. Herm meg se említette ezt a lehetőséget, szerintem meg se fordult a fejében, hogy bárki visszautasíthat egy ilyen fantasztikus ajánlatot. Alighanem mindenki bolondnak nézne a Cégnél, ha ezt tenném.
- Akkor?
- Nem tudom, Lil. Tényleg nem tudom. Nem minden a pénz, a jólét. Másfelől az se lenne olyan nagy tragédia, ha új munka után kellene néznem. Lehet, hogy kevesebb volna a fizetésem, de manapság nem nehéz jó állást szerezni. Ha költözni kell, azt se bánom, de sokkal szívesebben laknék olyan helyen, ahol biztonságosabb.
- Te tudsz ilyen helyet, Ré? Ha igaza volna Sának, akkor, ha jól értettem, szinte mindegy, hol leszel azon a napon. Én úgy látom, nem ezen múlik majd.
- Hát lehet, hogy nem ezen, mégis, nem hiszem, hogy neked és a kicsinek éppen Újbabilónia volna a megfelelő hely.
- Ré, miért érzem úgy, hogy valamiért mögénk bújsz? Nem lehet, hogy te félsz?
- Ó, Lil, drágám, hogyne félnék, de hidd el, nem rólam van szó, csakugyan nem magamat féltem, de ha velem történik valami, mi lesz veletek?
- Ré, ha veled itt történik valami, akkor se lesz jobb nekünk. De nem gondolom, hogy erre kellene alapoznunk a jövőnket. Ha ennyire aggaszt a jövő, miért akartál gyereket? Csakugyan nem értelek, ne haragudj, Sá évekkel ezelőtti beszédére hivatkozol, meg Pé zavaros, az ősi Írásokra hivatkozó látásaira, amiket magad se hiszel komolyan. Legalább magadat ne akard becsapni! Nem értem, mi bajod, de azt gondolom, megijedtél a kihívástól, az életmódváltástól, csak nem akarsz szembenézni a félelmeiddel.
- Nézd, Lil! Azért azt te sem tagadhatod, hogy a Nagy Csoda óta minden megváltozott. Ma már az ember nem kerülheti ki ezeket a szerinted atavisztikus Írásokat. 
- Nagy Csoda? Ré, ha valakinek, neked tudnod kellene, hogy Izrael mindig is korát megelőző haditechnikával rendelkezett. Az, hogy az ellene intézett támadásokat sikerült visszavernie, még nem jelent semmit! Persze, nevezhetjük csodának, nyilván mindenki megdöbbent rajta, látszik, hogy minden ország keresi Izrael kegyeit, de ez nem valamiféle isteni beavatkozás, csupán józan megfontolás. Jobb egy ilyen erős országgal jóban lenni. A Templom felépítésének lehetősége se más, mint gesztus Izrael felé. Tudom, a te izraelita lelked ezt másképp látja, én azonban nem értem, hova lett az a józan, racionális férfi, akit annak idején megismertem?
- Lehet, Lil, hogy most még józanabb és racionálisabb, mint volt. Nagyon is lehetséges. 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése