A
desszert
A desszertet az étkezés végén
szoktuk fogyasztani.
Ez az i-n a pont, a koronán a koronaékszer, a motivációk
non plusz ultrája, avagy a végső fegyver, a nagyágyú. Ugye emlékszünk még? „Ha
megeszed a levest, tökfőzeléket, sárgarépafőzeléket, húst (nem kívánt rész
törlendő), akkor kapsz finom sütikét, tortát, fagyit (nem kívánt rész… stb.).”
Van aztán olyan is, amikor a
desszertet az étkezés helyett fogyasztja a gyerek. (Például az anyósnál.) „Hát
valamit csak kell enni annak a szegény gyereknek.” Ugyi?
A desszert lehet nyers, főtt,
sült, lángoló, édes, sós, savanyú, keserű, bármilyen, egy a lényeg: hizlal és
fölösleges. Éppen ezt szeretjük benne. Ez az egyetlen ételféleség, amit soha
nem kell enni, csak lehet. Kivéve a kedves mamánál. Sőt, ott dicsérni is kell,
akármilyen pocsék. Jobban jársz, ha inkább hazahozod, mert itthon nyugodtan
kidobhatod.
Gasztroanalfabéták se
keseredjenek el, van egy olyan desszert, amit ők is el tudnak készíteni. Ez a
macedonia. Teljes nevén macedonia di frutta.
Macedonia di frutta:
Megveszel mindenféle gyümölcsöt,
amit szeretsz, na és a pénztárcád megenged, az a lényeg, hogy sokféle legyen.
Megmosod, majd összedarabolod őket, nagyjából egyformára. Ha szőlőt is teszel
bele, amit egyébként melegen ajánlok, illetve ne a szőlő legyen meleg, az
legyen hideg, hanem hogy én ajánlom, nagyon, szóval, ha teszel belé, azt nem
kell darabolni, elég, ha leszemezed. Aztán egy kis citromlé, ha túl sok lett,
vagy sok benne a savanyú gyümölcs, akkor némi cukor, felnőtteknek kevés
maraschino vagy Limoncello. A gyümölcsöket összekevered, lehűtöd, majd
fogyasztás előtt teszel rá 2-3 gombóc fagyit, ízlés szerint, a tetejére
tejszínhabot, és az egészet megszórod aprított mandulával.
Aki ennek ellen tud állni, az
fakír. Vagy hiányoznak az ízlelőbimbói.
Bátrabbak mélyebbre is
merészkedhetnek a süteménykészítés gasztrotengerében, és kipróbálhatnak egy
roppant egyszerű, ámde annál népszerűbb receptet.
Joghurtos piskóta:
Ne ijedj meg a nevétől, ez nem
olyan piskóta. Az igazi piskóta készítése tényleg nagyon bonyolult művelet, az
első általában olyan szép, mint egy álom, magasra feljön, finom az illata, az
íze, de soha többé nem tudod megismételni a műveletet. Na, ez a joghurtos
piskótával soha nem fordulhat elő, hacsak nem a sütő-öntisztítót kapcsolod be,
ezt nem lehet elrontani. Valójában egy egyszerű kevert tésztáról van szó.
Veszel 1 pohár natúr joghurtot,
kiöntöd egy tálba, olyan közepes méretűbe. A joghurtos poharat ki ne dobd! Az
lesz a mérőeszközöd. Tehát beleöntöd a tálba a joghurtot, 1 pohár cukrot, 2
pohár lisztet, én úgy szoktam, hogy az egyik sima liszt, a másik rétesliszt, de
valójában mindegy. Aztán beleöntesz még fél pohár olajat, továbbá beleteszel 2
egész tojást, természetesen nem héjastól, előbb meg kell mosni a tojást, majd
feltörni, és úgy bele, lehetőleg héj nélkül! Aztán beleraksz 1 csomag
vaníliáscukrot és 1 csomag sütőport.
Ne feledd, a méréshez a joghurtos
poharat használd az arányok miatt!
Az egészet összekevered jó
alaposan. Addig keverd, amíg sima masszát nem kapsz.
Amikor jól összekeverted,
beleöntöd a masszát egy akármilyen sütőedénybe, ez lehet tepsi, de ne túl nagy,
mert akkor az alján szétfolyik a massza, és túl vékony lesz a süteményed! De
lehet tortaforma, őzgerincforma is, az a lényeg, hogy süteménysütésre alkalmas
legyen. A sütőedényt elő kell azonban készíteni, kiolajozni vékonyan, de
alaposan, majd liszttel egyenletesen, de szintén vékonyan beszórni, és így
önteni bele a masszát. Egyszerűbb megoldás a sütőpapír használata, csak arra
rátapad a tészta, és ha nem vagy elég ügyes, akkor az egész süteményed
szétesik.
Berakod a sütőbe, alulra. Nem a
legaljára természetesen, hanem az alsó részre, ahol még sütni lehet. Azért kell
alulra rakni, mert a teteje könnyen leég. Közepes tűzön (villanytűzhelyen 200
fokon) kb. 30-35 percig sütöd. Az első 10 percben ne nyisd ki a sütő ajtaját,
biztos, ami biztos. Akkor szoktak ugyanis a tészták összeesni. Aztán meg a
háziasszonyok, amikor meglátják a lelapult izét kushadni a sütemény helyén.
Akkor se keseredj ám el! Kapard ki a morzsát, valamire biztos jó lesz. Például
a nassolni szerető kutyádnak.
Vagy megeszed te az egészet,
kezdőknek ajánlható módszer, mert az íze nem olyan rossz, mint amilyen szörnyen
kinéz. De ha van unokád, akkor nevezd el róla, és mondd azt, hogy ez a
specialitásod. Elvégre lapos sütit sütni se mindenki tud!
Ha nem lapult le, akkor azért
nézd meg fél óra múlva! Amikor a teteje már szép piros, akkor a közepébe szúrj
egy hústűt vagy villát, és ha nem ragad, akkor jó a tészta.
Ha esetleg túl hamar pirul a
teteje, vedd lejjebb egy kicsit a lángot!
Amikor elkészül, hagyd, hogy
kihűljön, aztán vedd ki a sütőedényből, és akár eheted is. De lehet hozzá
készíteni valamilyen öntetet, vagy megtöltheted valamilyen krémmel, lekvárral
is, ahogy szimpatikus.
Ha tepsiben sütötted, akkor
kockákra vágd, és a tetejét szórd meg porcukorral. Ha pl. őzgerinc-formában
készítetted, akkor először hintsd meg a tetejét porcukorral, majd szeleteld
fel. Ha tortának akarod, akkor a töltelékkel bekenheted a tetejét és az oldalát
is, mint a rendes tortának, sőt, a tetejét díszítheted is, szóval a
lehetőségeidnek csak a fantáziád szab határt.
Ne ijedj meg, hidd el, leírni
bonyolultabb, mint elkészíteni!
Jó étvágyat!
Folytatom. Azt mondták.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése