Gigis gasztropuccs 5

A főzés

Aki idáig eljutott, az megérdemli.

A sorsát is, na meg hogy főzzön. Kezdhetnénk bármivel, de tekintve, hogy lecsószezon van, ja, most nincs, na nem baj, akkor is: legyen az első étel, amit megtanulunk elkészíteni, a lecsó.

Kezdhetnénk persze a tojásrántottával is, de nem kezdjük. Hogy miért? Csak. Különben se szeretem a tojásrántottát. Tehát nem kezdjük a tojásrántottával.

1. fejezet:

A lecsó

Vegyünk elő egy kést! Alapvetően mindegy, milyet használunk, a vadásztőrtől kezdve a bugylibicskáig bármi megteszi, de ha a főzést nem egyszeri élményként szeretnénk megélni, akkor jobb, ha egy éles konyhakést veszünk elő. Amit persze előtte meg is vettünk a boltban, különben nincs honnan elővenni. Ha ezt elmulasztottuk volna, akkor most szaladjunk el gyorsan megvenni! Ha már nincs nyitva a Vasedény, akkor vehetünk bármelyik Hipermarketben is, bár azok eldobhatósak. Két-háromszori használat után el kell dobni őket, mert kicsorbul az élük.

Na, megvan már az a kés?

Tehát. Vegyünk elő (előbb meg, lásd mint fent!) egy hagymát! Olyan közepes méretűt. Pucoljuk meg! Azt úgy kell, hogy leszeded a külső, általában vörös héját. Merthogy vöröshagymáról van szó.

Majd a késsel apró kockákra vágjuk a hagymát. Mondom a hagymát! Nem a kezünket! Akkor most menjünk és kötözzük be! A kezünket, ne a hagymát!

Most kezdjük elölről, ezúttal azonban jobban vigyázzunk a kezünkre! Vágódeszkán vágjuk, ne a levegőben. Úgy könnyebb. Ha némi köröm megy bele, az nem érdekes!

A hagymát feltesszük dinsztelni. Vagyis pirítani. Valami zsiradékon. Ne a tűzhelyre! Lábasba. Előbb mossuk el! A tűzhelyet se árt, de a lábasra gondoltam. Tehát a tiszta lábast feltesszük a tűzhelyre, beleöntünk egy kis olajat, ha zsírt használunk, akkor azt előbb fel kellene olvasztani. A kis olaj vagy zsír mennyiségét nem kell pontosan kimérni, de nem baj, ha legalább az edény alját ellepi.

Nos, ha eddig megvan, akkor beletesszük a hagymát is. És kevergetjük. Nem kell folyamatosan, csak gyakran. Mondjuk annál azért gyakrabban! A tűzhelyet kapcsoljuk be! Már ha villanytűzhely. A gázosat másképp kell működésbe hozni. Nem árt hozzá beszerezni gyufát vagy tűzhelygyújtót. Jobb híján megteszi az öngyújtó is, de hosszútávon nem ajánlom.

Amikor a hagyma megpirult, de még nem égett el, beletesszük az előre megmosott és kockára vágott paradicsomot. Személyenként 2-3 darabot. Mérettől függően. Minél nagyobb, annál kevesebb kell belőle. Nagyétkűek tehetnek bele többet is! És tovább kevergetjük. Nem mindig, csak gyakran. Amíg levet nem ereszt. Akkor beletesszük az előzőleg szintén megmosott és felvágott paprikát. Személyenként 3-4 darabot. Nagyétkűek… lásd fent! A paprikát célszerű nagyjából ugyanakkora darabokra vágni, hogy egyenletesen főjön meg.

Ha eddig eljutottunk, rebegjünk hálát a Mindenhatónak. Ha nem jutottunk el idáig, gondoljuk végig, hol rontottuk el. A hagyma gyorsan pirul, és még gyorsabban ég el. Így ne nagy lángon pirítsuk, hanem közepesen, vagy kis lángon. (Villanytűzhely esetén természetesen fokozatokról beszélünk, nem lángról. Régen rossz ugyanis, ha a villanytűzhely lángra lobban!)

Ha másodszori nekifutásra se sikerül eljutnunk a fent leírt állapotig, ne keseredjünk el! Próbálkozhatunk újból, de lehet kapni konzervlecsót is, igaz, az íze pocsék.

Akinek sikerült eljutni idáig, és túl van a hálaimán is, sózza meg a lecsót! Ízlés szerint. Azért nem kell beletenni az egész zacskóval! A sót kivenni az ételből ugyanis nehezebb, mint beletenni. Tehát csak módjával sózzunk! Közben úgyis kóstolni kell, és akkor lehet még sózni, ha nem elég. A só beletétele után alaposan keverjük meg, hogy mindenhova jusson a sóból!

Az „ízlés szerint” kitétel valójában azt jelenti, hogy a szakácskönyv írójának fogalma sincs, mennyi só (vagy fűszer) kell egy adag ételhez. Abszolút kezdőknek azt javaslom, kezdjék nagyon kis mennyiséggel, sóból pl. egy fél mokkáskanállal, és kóstolással döntsék el, mennyi az annyi.

Amikor a paprika is levet ereszt, fedjük le, és közepes lángon (vagy közepesre állított tűzhelylapon) főzzük készre. Hogy mikor van kész, azt időnkénti kóstolgatással tudjuk legbiztosabban megállapítani.

A közepes láng azt jelenti, hogy a kapcsolón (vagy alatta/fölötte, tűzhelye válogatja) lévő számok és vonalkák közepes állásban vannak.

A lecsót, amit így főztünk, nevezhetjük alapnak is. Az, hogy mit rakunk még bele, ízlésünktől és fantáziánktól függ. Tehetünk bele kolbászt és/vagy tojást, szalonnát (azt az elején kell, akkor a szalonna zsírja elég hozzá), de különféle fűszerekkel is ízesíthetjük. Hogy mifélékkel, azt most nem részletezem! Ez még nem a Mesterszakács-képző kurzus!

2. fejezet:

Alternatív lecsó, avagy a tejbegríz

Lánykori nevén tejbedara. Azért hívjuk alternatív lecsónak, mert ez lehet az egyik alternatíva, amit a lecsót nem kedvelők készíthetnek. Ilyenek például a kisgyerekek. Róluk már volt szó. Vagy a lecsót nem kedvelő felnőttek. Róluk meg most van szó. Persze csak akkor, ha kedvelik a tejbedarát.

Szóval, vegyük elő a tejeslábast. Vagyis ne szóval vegyük elő, hanem tettel.

Hogy olyan nincs? Akkor előbb azt is vegyük meg! Még jó szolgálatot tehet. A tejeslábas ugyanolyan, mint a nem tejeslábas, de semmi mást nem szabad benne készíteni, csak tejes ételt. Ez alkalommal nem vallási okokból, bár a kóser konyha nagyon jó, például a sólet. Ahhoz ugyan nem tejeslábas kell, sőt, tej se kell, hanem bab, de most nem sóletet készítünk. Térjünk vissza tehát a tejeslábashoz! Ha mást is főztél már benne, akkor tejes ételt már nem lehet benne készíteni. Illetve lehet, ha ragaszkodsz hozzá, legfeljebb kidobod a lábast ételestől, ugyanis úgy odakozmál, hogy nem lehet kimosni. A lábast. Az ételt pedig megenni.

Nos, ha megvan végre a tejeslábas, ami célszerűen egy legalább 2 literes lábas amúgy, hogy beleférjen a tej meg a dara is, akkor vajazd ki az alját! Ha csak margarin van otthon, az is jó! Kivéve a főzésre nem alkalmas margarinok (ú.m. ízesített, light, joghurtos stb.).

Önts bele ½ liter tejet, és tegyél hozzá 2-3 púpozott evőkanál búzadarát. Azért ½ litert, mert mire kész lesz, úgyis hozzáöntesz még vagy fél litert. Mert nem hiszed el, hogy elég ilyen kevés búzadara, és többet teszel bele.

A púpozott az, amikor annyi dara (vagy más) van a kanálban, hogy több már nem fér bele, mert kipúposodik a kanálból. Ennek ellentéte a csapott evőkanál, ami nem azt jelenti, hogy a kanalat odacsapjuk az asztalra, vagy ilyesmi, hanem hogy a búzadara (vagy más) csak a kanál pereméig ér.

Figyelem! A folyadékot nem lehet púpozottan mérni, mert kifolyik a kanálból. Ha nem hiszed, próbáld ki!

Tehetsz bele egy kis vaníliás cukrot is, ha szereted. A tejbegrízbe!

Állandó kevergetés mellett készre főzöd. Akkor van kész, amikor a tej felforrt, és a dara megfőtt. Továbbá, amikor besűrűsödött. Minél több darát teszel bele, annál sűrűbb lesz. Ahogy hűl, tovább sűrűsödik. Ha eléri azt az állagot, amikor már csak kisbaltával lehet vágni, akkor már menthetetlen. Tehát ha vészesen sűrűsödik, előtte öntsd hozzá azt a fél liter tejet, amiről beszéltem!

Ha most megijedtél, és nem mertél elég búzadarát beletenni, akkor túl híg lett a tejbegrízed. Ha szinte folyik, tegyél bele még egy kanál darát, és főzd még egy kicsit! Akkor lesz jó!

Jó étvágyat!

Szerintem folytatom!!!