A második lépés(ek)
Ma megtanuljuk, hogyan állítsuk össze a napi menüt.
Bár ez a kérdés látszólag nem is kérdés, de ne dőljünk be a
látszatoknak. A férjek és gyerekek körében tartott háziasszonyi
közvélemény-kutatások azt igazolják, hogy itt igenis vérre menő kérdésekről van
szó. Illetve hasba menő, de most ne kezdjünk újra nyelvészkedni, mert abból nem
lesz ebéd!
Nos, ezek a közvélemény-kutatások
a következő kérdéssel szoktak kezdődni:
Háziasszony: „Mit főzzek?”
Gyerekek: „Tejbegrízt.” „Csokitortát.”
„Lasagnát.”
Ilyen és hasonló válaszokkal
fogunk találkozni, attól függően, melyik gyermeknek mi a kedvence.
Férj: (Válasza nem publikus.)
Alternatív válaszok lehetségesek.
Tipikus válaszok például: „Nem tudom.” „Mindegy.” „Tegnap is én mondtam meg, ma
mondja meg a … (testvér neve)” A férj tipikus alternatív válaszai nem
publikusak.
Ez azonban ne szegje kedvünket, a
végén úgyis mi döntünk. Akkor is, ha születnek értékelhető ötletek. Ne
feledjük! A mi kezünkben van a fakanál!
Egyedülállóknak természetesen nem
kell szembenézniük ilyen kihívásokkal a családtagok részéről, de a „Mit főzzek
ma?” kérdése az ő számukra is igen kínzó lehet. Sokszor inkább nem főznek
semmit, mert nem tudnak dűlőre jutni önmagukkal.
Ebből is látható, hogy a
szakácsművészet a menü összeállításával kezdődik.
Mielőtt azonban összeállítanánk a
menüt, ismerkedjünk meg néhány ehhez szükséges új fogalommal.
1. fejezet:
A leves
A leves az az étel, amivel
általában az étkezést kezdjük. Ezt megelőzheti az aperitif. Elvileg étvágygerjesztő
lenne, de gyerekeknek nem ajánlott, mert alkoholtartalmú. A felnőtteknek meg
enélkül is van étvágyuk, tehát nem ebből a célból fogyasztják, csak valamivel
meg kell indokolni, miért kezdik az étkezést rögtön ivással. Mivel az aperitif
nem étel, ezért most nem is foglalkozunk vele.
A leves előtt ehetünk még
előételt is, ami főleg aperitif fogyasztása után ajánlott, hogy be ne rúgjunk,
amíg feltálaljuk a levest. Az előétel fogyasztásának másik célja, hogy ne
együnk annyit a főételből. A spórolás egyik formája, de ezt most hagyjuk.
Előételt szoktunk még fogyasztani elegáns éttermekben, esetleg nagyobb családi
ünnepek alkalmával is, de nem kötelező. Van, aki előételt eszik főétkezés
gyanánt, ezt többnyire nem azért teszi, mert nem ismeri az illemet, hanem
azért, mert szereti például a rántott gombát vagy sajtot. Esetleg nem
túlságosan éhes. Vagy mindkettő.
Tehát a leves. Fogyasztásának
elsődleges célja a megfelelő folyadékbevitel, de alapvetően mégsem ezért
esszük, hanem mert jó. Vagy pusztán megszokásból. Esetleg mert anyánk annak
idején így tanította.
Motivációs mondások: „Ha nem
eszed meg a levest, nem kapsz sütit.” „Hát ezért güriztem én annyit vele?”
„Mert nem becsülitek meg az én munkámat!” „Azonnal edd meg, mert nyakon
váglak!” (Ez utóbbi a nyakleves. Nem tartozik a gasztronómia hatáskörébe. És nem is finom.)
2. fejezet:
A második fogás avagy főétel
Második fogásként szóba jöhető
ételféleségek a főzelék, feltéttel vagy anélkül, a húsételek és a tésztafélék.
Tévedésből ide soroljuk az olyan előételeket, mint például a rántott sajt. Vagy
azért, mert szeretjük.
A főzelék az olyasmi, mint a
leves, csak kevésbé híg. Elméletben legalábbis. Főzelék készülhet mindenféle
zöldségből, amiből levest is szoktunk készíteni. Sőt, még annál többféléből is.
A főzeléket vagy rántással vagy habarással sűrítjük. Esetleg keményítővel. Nem
azzal, amelyikkel nagyanyáink a ruhát keményítették, hanem ételkeményítővel. A
habarás nem olyan, mint a rántás, ezért is más a neve. Itt a lisztet hidegen
keverjük el vízzel, tejjel, a főzőlével, amiben a zöldségfélénk fő, esetleg
tejföllel. Majd az egészet belekeverjük a főzelékbe, a megfelelő hőkiegyenlítés
után. Ezt megoldhatjuk úgy is, hogy a főzeléket hűtjük le, de egyszerűbb, ha a
habarásba meregetünk a forró léből pár merőkanálnyit.
Ha elsőre nem sikerül, ne adjuk
fel! Ha a levesünk főzeléknek néz ki, mondjuk azt, hogy a tészta felszívta a
levét.
Ha a főzelékünk levesnek látszik,
tehetünk még bele egy kis rántást vagy habarást, de egyszerűbb mélytányérban
tálalni és kanállal enni.
Örök szabály, hogy az étel állaga
nem befolyásolja annak fogyaszthatóságát.
A szánkkal eszünk, nem a
szemünkkel. Bár ezt egyesek, főleg a gurmand pasik erősen vitatják. És itt nem
a „nőket falja a tekintetével” témára gondolnak. Kivételesen. Vagy ki tudja. A
gyomor és az érzelmek közötti összefüggésekről nagyanyáink mélységesen meg
voltak győződve. Na ja, ők még tudtak főzni. A férjeik meg enni. No de térjünk
vissza az étkezéshez, az kevésbé ingoványos területnek tűnik!
A feltét sokféle lehet, az
egyszerű tojásrántottától a virsliig, ügyesebbek megpróbálkozhatnak a fasírttal
is.
A húsételek és a tésztafélék nem
szorulnak magyarázatra. Kivéve, ha elrontottuk őket. Igaz, akkor meg már minek
magyarázkodni?
3. fejezet:
Az egytálétel
Az egytálétel nem az egy tál étel
Pistike helyesírásával leírt változata. Az egytálételt akkor készítjük, ha
nincs időnk vagy kedvünk kétfogásos ebédet gyártani. Vagy ha tévedésből rezsót
vettünk tűzhely helyett.
Az egytálétel készítésének van
némi veszélye, ezt nem hagyhatjuk figyelmen kívül. Egyes, főleg vidéken vagy
vidéki férj mellett szocializálódott anyósok szemében nem lehetsz jó
háziasszony, ha csak egy fogást készítesz. Számukra az étkezés a három fogásnál
kezdődik! Ha ezen túl tudod magad tenni, akkor hajrá! Vesd bele magad az
egytálételek fantasztikus és lenyűgöző világába!
Az egytálétel lehet hús nélküli
és húsos. Az a lényege, hogy magába foglalja az első és a második fogás
előnyeit. Például hogy forró. A megfelelő jóllakottságérzés mellett önmagában
fedezi a szükséges energiamennyiséget és tápanyagokat. Ha mégsem lenne
megfelelő a jóllakottságérzésünk, repetázzunk!
Figyelem! A leves és a második
fogás összeöntése nem eredményez egytálételt!
4. fejezet:
A desszert
A desszert az étkezés záró
aktusa, a mennyei élvezet, ami miatt az összes addig feltálalt ételt megesszük.
Addig ugyanis nem kerül az asztalra, amíg az előzőeken nem vagyunk túl. Ha elég
ügyesek voltunk, akkor nem ettük degeszre magunkat, és belénk fér a desszert
is, ami lehet hideg, meleg, édes, savanyú, tejszínhabos és hab nélküli. Legfőbb
jellemzője, hogy finom. Mint minden, ami hizlal. Viszont legalább nem
erkölcstelen. Olyan ez, mint az utójáték. Nem szükségszerű, de hiányzik, ha
elmarad.
5. fejezet:
A menü összeállítása
A különféle zöldségekből, mint
már említettem, lehet levest és főzeléket is készíteni. Ilyen például a borsó,
a bab, a krumpli. Azonban ezt nem azért találták fel elődeink, hogy az adott
levest a megfelelő főzelékkel párosítsuk. Ez nem Fekete Péter vagy Keresd a
párját! játék. Vagyis ha krumplilevest készítesz, ne krumplifőzelék vagy
krumplistészta legyen a második fogás. A krumplileves legyen krumplileves! Már
Kádár elvtárs is megmondta annak idején. Bizonyos levesek mellé nem illenek
bizonyos második fogások. Például a paradicsomlevessel nem feltétlenül a tejbegrízt
kell párosítani, de a húsleves palacsintával vagy a karalábé leves kelkáposzta
főzelékkel sem a legjobb páros. Vannak ételek, amelyek nem illenek más
ételekhez, na. Emberekben is van ilyen. Vannak, akik illenek hozzánk, vannak,
akik nem. Például egy 178
centiméter magas nőhöz nem feltétlenül illik egy 154
centiméteres férfi. De fordítva se biztos!
Az egytálétel azért is olyan jó,
mert nem kell azon törni a fejünket, mivel párosítsuk. Mivel nem kell semmivel
se párosítani. Olyan, mint a szingli. Lánykori nevén vénlány és agglegény.
Illetve az agglegény az legénykori nevén agglegény. Ajjaj, már megint
belebonyolódtam a nyelvészkedésbe!!!
Szóval az egytálétel az jó.
Agglegényeknek és vénlányoknak, akarom mondani, szingliknek is. No, majd kapok
én a fejemre ezért! Huh!
Folytatom!!! (Ha túlélem, amit ezért a bejegyzésért kapok. :DD)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése