Főzőleckék középhaladóknak.
Fokhagymás-tejfölös hús
Amikor
kettőt lapozunk a szakácskönyvben…
Ez néha jól is el tud sülni, mert
– valljuk be – a kedvenc ételeinket is meg lehet unni előbb-utóbb.
Főleg, ha
csak kettő van belőle. Bizonyos ételek összevonhatóak más ételekkel, és az
eredmény meglepően jó tud lenni. Néha sokkal jobb, mint az eredeti.
Fantasztikus ízkombinációkat lehet így kreálni. Ha azonban lekváros bableves
lesz az eredmény, akkor azért gondolkozzunk el. Igaz, akkor meg már minek.
Ez alkalommal az ehető változatot
sikerült összehoznom a kettőt lapozásból.
Na jó, ez így, ebben a formában
nem teljesen igaz. A két recept, amit összekombináltam, valójában nem egymás
mellett szerepel a szakácskönyvben. Sőt, így talán egyetlen szakácskönyvben sem
szerepelnek. Van nekem egy régi füzetem, különféle, esetenként akár évszázados
(na jó, múlt századi, bizony, így jár az ember, ha két évszázadot él át)
recepttel. Egy alkalommal, amikor a kezdő gasztropuccsból olyan jól ismert ”Mit
is főzzek ma?” érzéssel küszködtem, szavazásra bocsátottam a kérdést, hogy két
hasonló, ám jellegében mégis másféle étel közül melyiket is válasszam. Mivel az
eredmény döntetlen lett, kétfélét pedig nem szívesen főzök, mert sokszor azzal
jár, hogy az egyik nem fogy el, a dilemma megmaradt. Majd jött az isteni szikra:
kombináljuk a kettőt. Így jött létre a Fokhagymás-tejfölös hús.
Középhaladó szinten egyáltalán
nem nehéz elkészíteni.
Éhes olvasóm, ha kedved támadt
egy újabb puccskísérlethez Gasztronómiában, tarts velem!
Mint mindig, bármilyen húst
választhatsz, amit kedvelsz, lényeg, hogy süthető legyen. Én csirke- vagy
pulykamellből szoktam elkészíteni. Pulykából tán kicsit jobb. Ami a
mennyiségeket illeti: 1 kg
húshoz kell 1 nagy pohár tejföl, 3-4 gerezd fokhagyma, só, őrölt bors,
majoranna ízlés szerint, olaj a sütéshez. Ebből kb. 4-5 ember egészen jól tud
lakni. Repeta is jut, feltéve, ha nem túl nagyétkűek. (De ki mondta, hogy
nagyétkű barátokat kell meghívnod ebédre?)
Első lépésként vedd elő a
konyhakést. Ha még nem rozsdásodott be az idők folyamán, amíg nem használtad, szeleteld
fel vele a húst. Igyekezz nem túl vastag és nem túl nagy szeleteket vágni.
Mondjuk ujjnyi vastag, tenyérnyi szeletek megfelelnek. Próbáld nagyjából
egyforma darabokra szeletelni a húst, nemcsak az esztétikum miatt, hanem mert
úgy egyszerre fog sülni-főni, és az, belátható, nem hátrány. Ki szeret rágós
vagy szétfőtt húst enni?
Ha ezzel megvagy, sózd be,
forgasd meg lisztben, és süsd ki a húst forró olajban. Ne égesd, csak süsd! A
jól átsült hús puha és rugalmas, neked sem kell megvárnod a cipőtalp állagot. Ha
a liszt égni kezd, az már gáz, tehát ne várd meg! Amikor kisült a hús, tedd
bele egy lábasba, rá a tejfölt, az őrölt borsot, majorannát, fokhagymát törve,
és forrald össze. Vigyázz, könnyen odakapja! Ne nagy tűzön forrald, és ne
sokáig! Elég neki egy rottyanás. Vagyis amikor megjelennek a forrás jeleként a
tetején a buborékok, le is veheted a tűzről. Párolt rizzsel tálald. Ha még nem
tudsz rizst főzni, ne csüggedj, hamar meg lehet azt is tanulni. Íme: megmosod a
rizst, hogy a keményítő lejöjjön róla, kis olajon addig pirítod, amíg üveges
lesz (akkor jó, ha már kezd összeállni, olyan, mint a korallszigetek, csak
fehér, természetesen), akkor felöntöd háromszoros vízzel (pl. 1 pohár rizshez 3
pohár víz), lefeded, és kis lángon párolod 10-15 percig. Egyszer lehet
megkeverni, óvatosan. Inkább csak megfordítani, hogy ami alul volt, az kerüljön
felülre. Ha kevés a víz, pótolhatod, de egyszerre mindig csak nagyon keveset
önts alá. Ha megpuhult a rizs, de még van alatta egy kis víz, vedd le a fedőt,
és hagyd, hogy elpárologjon. De ne hagyd a tűzön!
Jó étvágyat!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése