A beszélgetés

Egy réges-régi beszélgetés

 

Emlékszel, mindenki mondta neked, hogy ne menj el. Ez az ország a hazád, akkor is, ha úgy érzed, nem érdemes itt élni. Vagy neked akkor sehol se volt érdemes?

És most? Hogy élsz? Mondhatod, igen, hogy neked óriási szerencséd volt, nem kellett évekig (még hónapokig sem) lágerekben élned. De nem Ausztráliába készültél?

Ausztráliába. Micsoda szép álom volt! Kikötöttél Nápolyban…

Hanem hallod-e! Igaz, hogy nem is váltál el a feleségedtől? Talán ez valamiféle bosszú volt, hogy ne tudjon újra férjhez menni?

Na jó, nem akarlak én bántani. Örülök, hogy úgy döntöttél, hazajössz. Persze, tudom én, hogy nem könnyű az ötödik iksz után újrakezdeni. Most itthon se mennek igazán jól a dolgok. Nehéz munkát találni, főleg olyat, amilyet igazán jól megfizetnek.

Te, hallod, végül is azt, amit kint csináltál, itthon is megteheted! Na már ha nem derogál diplomával vécét pucolni.

Mit? … Ja, hogy nem ezért jöttél haza? Hja, barátom, aki finnyás. Nem kellett volna kimenned. Végül is mi bajod volt itthon? Volt lakásod, az átlaghoz képest jól éltél… Persze, tudom, hajtott a kalandvágy, meg a romantikus elvágyódás! Na igen, tudom, tudom, hogy azt mondtad, nem tudsz egy országban élni a feleségeddel, aki elhagyott.

Nem gúnyolódom én. Már mondtam: örülök, hogy visszajöttél.

Hány óra van? Hű, de elszaladt az idő, mennem kell. Itt a névjegykártyám, majd jelentkezz!

Ide figyelj! Ha pedig szükséged van valamire: pénz, munka, csak szólj nyugodtan! Vannak kapcsolataim! Oké?

Pincér, fizetek! Hagyd csak, a vendégem voltál!