Olvasónak.
Mátraalján, falu szélén lakik az
én öreg néném, melegszívű, dolgos, derék, tőle tudom eme sztorit.
Öreg néne rátalált egy törött
lábú őzikére. Megsajnálta, hazavitte, a szalmára lefektette. Igen ám, de mit is
tegyen? Nem volt biz ő állatorvos. Gondolt egyet öreg néne, kihívja ő azt a
doktort. El is ballag doktorlakba, kopog, csenget, zörög, hiába. Nagysokára
aztán mégis kicsoszog a doktor anyósa.
„Mi tetszik?” – kérdi zordul. A
mi nénénk elregéli, nála fekszik törött lábbal kicsi gida erdőszélről, a jó
doktor jönne gyorsan, gida lábát tenné rendbe. Hanem a vén csoroszlya
reámordul:
„Alszik bizony már a vejem, ne
zavarja ily semmiséggel.”
Szomorodik öreg néne, az utat
mind hiába tette? Hazafelé ballag búsan, aztán az isteni szikra fejéből kipattan.
Fel kell hívni az RTL-t, meg az összes kereskedelmi tévéket, idehívja a
zöldeket, tetejébe az állatvédőket.
Így is tett a mi bölcs nénénk, a
kis őzgidát ők elvitték, rendbe tették a lábát, ápolgatták, jól tartották.
A gonosz doktor jól megjárta, az
összes tévé kigúnyolta, tönkrement a prakszisa, nyakán maradt az anyósa.
Hanem aztán öreg néne gondolt
egyet, ő elmenne, megnézné a kis őzgidát, vajon meggyógyult-e már. Szomorú lett
aztán néne, mert a gida bár túlélte, de bedugták az állatkertbe.
Újra kezdett szervezkedni, a
gidát megmenteni. Kihívta az összes tévét, tiltakozott, panaszkodott, de a gida
csak ottmaradt.
„Nem bír az már elvadulni,
nyugodjon már le, mami!” – mondta neki zord főállatőr. – „Kint az erdőn
éhenhalna, farkascsorda megtámadná, saját anyja se szeretné. Ha valamit tenni
akar, örökbefogadhatja. Haza persze nem viheti, az ellátását fizeti, és egy
tábla hirdeti, hogy ezt az őzt az öreg néne fogadta örökbe.
A mi nénénk most aztán adta fejét
igazán szomorkodásra már! Ennyi pénze honnan volna? Kisnyugdíjas ő bizony!
Ünnepi étele csirkefarhát, libanyak.
Hazaballag öreg néne, így éldegél
egymagába’, Mátraalján, falu szélén.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése