Fiamnak.
Egyszer volt, hol nem volt… na de
hagyjuk is az ilyen gyermeteg elképzeléseket! Mindenki ismeri a szitut. Van egy
hervadó szépség, aki nem akarja tudomásul venni, hogy fölötte is eljárt az idő,
hiába a varázslat. Mi? Azt kérded kedves olvasóm, miféle varázslatról beszélek
én, amikor épp az imént mondtam, hogy hagyjuk a gyermeteg elképzeléseket? Nem
is gyermekmeséről van szó! Te még soha nem láttál reklámokat, ránctalanító
csodakrémekről? Mert te megérdemled! Na ugye? Tehát szépséges királynőnk
kenegette az arcát mindenféle ilyen csodakencével, a fele királyságát ezekre
költötte, nem csoda hát, hogy a király bele is halt, szegény infarktust kapott,
amikor meglátta a számlát.
A tükör meg folyton hazudott
neki, hogy „Szép vagy, szép vagy, szép királynőm, mindenütt csodálnak, de még
szebb leszel, ha megveszed cégünk legújabb termékét…” A többit már sejthetitek.
Aztán itt van a feltörekvő ifjú
nemzedék, Hófehérke. Karcsú a dereka, hogy ne lenne az, amikor egész nap a
fitnessz-szalonokat bújja, és Danone Activiát eszik, ébenfekete a haja (L’
Oréal hajfestéket használ), piros a szája (a rúzs márkáját még nem sikerült
megszerezni), hófehér a bőre (kicsit vérszegény, de az is lehet, hogy csak
EMO-s).
A királynő persze nem akarta,
hogy folyton összehasonlítsák vele a nevelt lányát, így összekötötte a
kellemest a hasznossal, és elküldte Hófehérkét vidékre, hogy kicsit
megerősödjön. Így került a Hét Törpe Tours kellemes erdei lakjába, a hegyekbe.
A hét törpe régen persze a
bányából élt, ez teljesen korrekt, csakhogy a bányákat bezárták, veszteségesek
voltak, így a törpéknek valami más megélhetés után kellett nézniük. Kuka beállt
kerti törpének újgazdagékhoz, Szundival és Hapcival együtt, de ez utóbb nem
bizonyult túl jövedelmezőnek. Kuka teljesen kuka volt, Szundi folyton elaludt,
Hapci meg az örökös tüsszögésével halálra rémítette a decens hölgyvendégeket.
A többi törpe eleinte
olajszőkítésből élt, ami jól hozott a konyhára, csakhogy a pénzt ki kellett
mosni valahogy, így aztán turistairodát nyitottak. Később, amikor az
olajbiznisz befuccsolt, teljesen átálltak a turizmusra, és hamar rájöttek, hogy
ez még jövedelmezőbb, több a hiszékeny turista, mint az olaj. És ráadásul
előlük olajra is lehet lépni.
A királynő rémtetteiről szóló
történetek csak mesék, szerette ő Hófehérkét. Ez abból is látszik, hogy a
hegyekbe küldte, jó levegőre. Messziről könnyebb szeretni is. Az is csak aljas
rágalom, hogy ő azért látogatta volna meg a lányt, hogy megölje. Csak hát
hiányzott neki. Ezért vitt mindenféle ajándékot. Például selyemövet. Nézzük
csak, mit írnak róla Grimmék:
„Fogott egy hímes selyemövet,
rápróbálta a lányka derekára.
- Ugye, milyen pompás? - mondta
kacagva, azzal rántott egyet az övön, meghúzta, gyorsan megcsomózta, s úgy
elszorította vele Hófehérke vékony derekát, hogy szegény lánynak elakadt a
lélegzete. Elsápadt, és összeesett, mintha már nem is lenne benne élet.”
Nos, kérdem én, hogy lehet egy
selyemövet úgy megszorítani, hogy attól elájuljon valaki? Nyilván anorexiás
volt a lány, ezt bizonyítja vékony dereka is.
A másik eset is aljas rágalom. Nézzük
csak:
„- Jó vagy hozzám, kislányom -
mondta akkor a vénasszony -, jóval akarok fizetni érte. Nagy gond lehet neked
minden reggel ez a sűrű hajad; gyere ide, hadd fésüljelek meg egyszer rendesen,
amíg itt üldögélek.
Hófehérke leült egy zsámolyra az
öregasszony lábához, és odatartotta neki a fejét. De alig merült a fésű
ébenfekete hajába, hatni kezdett a méreg és a lányka eszméletlenül hanyatlott a
földre.”
Hol van itt a gonosz boszorkány
ármánykodása? Ez csak a szerető anya, aki kifésüli kislánya gubancos haját. A
hajfésülés a bizalom jele, és határozottan a szeretet megnyilvánulása anya és
gyermeke között. Ki az, aki bárkinek csak úgy odatartaná a fejét?
Annak, hogy Hófehérke megint
elájult, más oka kell, hogy legyen. Például az éhség. Ha a fésű valóban
mérgezett lett volna, nem eszméletlenül esik össze, hanem holtan.
Nyilvánvaló, hogy a lány nem
evett elég vitamint, ezért az aggódó anya legközelebb almát vitt neki. Csakhogy
Hófehérkének elege lett az anyja folytonos látogatásaiból, és megszökött egy
EMO-s sráccal. A törpék meg kétségbeestek, mert tartottak a királynő
haragjától. Végül is nekik kellett volna vigyázniuk a lányra. Ezért csináltattak
egy üvegkoporsót, Madame Tussaud-tól megrendelték Hófehérke viaszfiguráját, azt
fektették a koporsóba, majd a Grimm&Grimm Médiamogul Társaság
bulvárlapjainak segítségével elterjesztették a mérgezés legendáját. Erre
utalnak az alábbi sorok is:
„Akkor a törpék felravatalozták,
mind a heten körülülték, s három napon, három éjen át siratták. Negyednap lett
volna a temetés; de Hófehérke a negyedik nap reggelén is éppen olyan szép volt,
mint életében, bőre, mint a hó, arca, mint a vér, haja, mint az ében; mintha
csak mélységes-mély álmot aludnék a fehér virágos ravatalon. A gyászoló kis
törpék lábujjhegyen jártak körülötte, mintha félnének, hogy felzavarják;
meg-megálltak, hosszan elnézték, s végül az egyik azt mondta:
- Nem, ezt a gyönyörű lányt nem
temetjük el a csúnya fekete földbe!
Hófehérkét üvegkoporsóba fektették
s arra aranybetűkkel ráírták a nevet, meg hogy aki benne pihen, királylány
volt; aztán. kivitték a hegyre, egy tisztáson letették egy pázsitos halomra, és
búcsút vettek tőle. De attól fogva csak hatan jártak a bányába, mert egyikük
mindig ott őrködött a tisztáson, és vigyázott az üvegkoporsóra. Az erdőből
őzikék és mókusok jöttek a koporsóhoz, a tisztás körül a fákon pedig ott
rostokolt egy bagoly meg egy holló meg egy gerle; gyászolták Hófehérkét, akinek
még mindig olyan volt a bőre, mint a hó, olyan az arca, mint a vér, és olyan a
haja, mint az ében.
Így telt-múlt az idő nyárra tél
télre nyár, a lombok lehulltak meg újra kizsendültek, a fészkekben madárfiókák
csivogtak, és zsenge kis őzgidák dörzsölgették bársonyos nyakukat a vén tölgyek
derekához.”
A királyfi és az esküvő meg az
összes többi csacsiság tényleg csak mese.
A királynő pedig végül nagy
elhatározásra jutott: befeküdt egy amerikai Szépségklinikára, arcfelvarrásra. Néha
botoxot is használ.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése