Lányomnak.
Élt egyszer egy messzi-messzi országban egy gazdag ember a feleségével
meg a kislányával. Az asszony egyszer csak megbetegedett. Érezte, hogy
nem sok ideje van hátra. Odahívatta betegágyához egyetlen leánykáját, és
így szólt hozzá:
- Kedves gyermekem, nekem most el kell búcsúznom tőled, nem vigyázhatok
rád, nem oltalmazhatlak tovább. De magam helyett itt hagyok neked egy jó
tanácsot. Légy mindig jó és jámbor, akkor mindig jóra fog fordulni a
sorsod, és boldog lesz az életed.
Szegény asszony a mesék álomvilágában élt. Amíg élt. Na de a gyermeke,
Hamupipőke is. Az egyetlen realista a családban az apa, lássuk be.
Újranősült, mert nem jó egyedül lenni. Olyan nőt választott, akinek
vannak lányai, hogy a kislányának is legyen társasága. Csakhogy ez a
derék ember nem ismerte a nőket, ez teljesen nyilvánvaló. Ahol két nő
van, ott komoly rivalizálás kezdődik. Itt pedig kétszer két nő lett
hirtelen. Nem csoda, ha ez a mi emberünk hamarosan az árnyékvilágba
távozott. Na, akkor lett csak igazán haddelhadd és ereszd el a hajamat!
Az anya, meg kell hagyni, derekasan állta a sarat. Mert ha az egyik lány
kitalálta, hogy kell neki egy új szalag, a másiknak rögtön kettő
kellett. Ha a másiknak az jutott eszébe, hogy új nyakláncot kérne, az
egyik egyenesen egész garnitúra smukkot akart. Így hát nem csoda, ha a
mostohalánynak mostoha körülmények jutottak. Mivel ő nem volt se
erőszakos, se hisztis, ugye emlékszünk rá, jámbornak és jónak kellett
lennie, így aztán rendesen háttérbe is szorult zajos és követelőző
nővérei miatt. Legtöbbször a konyhában húzta meg magát, de ha már ott
volt, segített a szakácsnénak főzni is. Mert azt azért ne gondoljuk,
hogy egy gazdag családnak nem volt szakácsnéja, komornája, személyzete.
Nagy szégyen lett volna az azokban a körökben. Grimmék szokás szerint
csúsztattak kicsit, ugye, de hát már tudjuk, a bulvármédia.
No, így éldegéltek szépecskén, amíg egyszer a királynak az az ötlete nem
támadt, hogy bált rendez a fia tiszteletére. Hivatalos volt oda
mindenki, aki számított, sőt, az is, aki nem. Hamupipőke nővérei is nagy
izgatottan készülődtek, csak Hamupipőke ült tovább a konyhában a
szakácsnéval. Bíztatta is a jóasszony, menjen ő is a bálba, de a lányban
nem tengett túl az önbizalom, így aztán nem nagyon akaródzott neki.
Hanem a szakácsné csak addig mondogatta neki, hogy menjen el ő is, amíg
felbátorodott. Odaállt hát a mostohája elé a kéréssel, vinnék el őt is a
bálba. No de az anyja ez egyszer igazán méregbe gurult. Na nem azért,
amit Grimm&Grimm utóbb leírt, az közönséges rágalom, hanem hogy
amikor megrendelte Armaninál a ruhákat és az ékszereket, Guccinál meg a
cipőket, táskákat, Hamupipőke még húzódozott. Így hát neki nem is
rendelt semmit a mama. Most meg eléáll az ötletével a bál előtt két
órával, hogy mégis jönne. Mi tagadás, jól össze is veszett a lánnyal,
aki sírva szaladt el. Végül a szakácsné segített rajta. A nővére
menyének a barátnője egy feltörekvő, ám eddig ismeretlen divatház
alkalmazottjaként dolgozott. Néhány gyors telefon után végül kilopott
egy ruhát a legutóbbi divatbemutatóról, segített neki sminkelni és
frizurát készíteni, így jutott el végül a bálba Hamupipőke. A varrólány a
lelkére kötötte, hogy éjfélkor jöjjön el, siessen, mert reggelre vissza
kell kerülnie a ruhának, kivasalva, hiba nélkül.
Nos, a többit ismerjük. A herceg persze a mi Hamupipőkénket választotta,
éppen az tűnt fel neki, hogy a sok Armani, Gucci, Chanel, Karl
Lagerfeld meg ki győzi még felsorolni is, milyen ruhacsoda kötött ott
szerénykedett ez a lány egyszerű, de ízléses ruhájában. És ez volt a
kiindulópont utóbb, amikor a herceg meg akarta találni őt. (Nem is a
cipő, ugye!) A magánnyomozóinak nem volt nehéz dolguk, a lányról készült
paparazzi fotók alapján hamar rátaláltak a no name divatházra, majd
Hamupipőkére. Hogy a herceg végül is miért pont őt vette feleségül? Ki
tudja. Talán éppen azért, mert olyan szerény volt.
Aztán született három gyerekük is.
No és mivel Hamupipőke jámbor lélek, és soha nem kérdezi, merre jár az
ura, amikor hosszas kiküldetésre megy, valószínűleg boldogan élnek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése