Jancsiról és Juliskáról...
Volt egyszer egy testvérpár, Jancsi és Juliska, akiket az
apjuk hogy, hogy nem, elhagyott az erdőben. A gyerekek addig
mendegéltek, míg el nem jutottak egy Fogadóba, amelynek a neve Fogadó a
vasorrú bábához volt. A fogadósné egyedül élt, mióta az ura elszökött
egy csinos kis szőkével. Erre ugyan nincs bizonyíték, lehet, hogy
világgá ment az asszony elől, ami nem csoda, hiszen fiatalon se volt
szép, az urát a hasán keresztül fogta meg, ideig, óráig. Elég az hozzá,
hogy az asszony lassacskán megöregedett, bibircsók nőtt az orrán, amitől
egészen boszorkányos kinézete lett. Nem mindennapi látványt nyújtott.
Messze földön híre ment a fogadójának, reklámnak ez is megtette. Aki
egyszer megkóstolta híres mézeskalácsát, az pedig visszajárt, mert azt
meg kell hagyni, a fogadósné sütötte közel s távol a legjobb
mézeskalácsot.
No, Jancsi és Juliska is a mézeskalács finom illata után
ment, már nagyon éhesek voltak, mert közben beesteledett. A fogadósné
szívesen látta őket, annak ellenére, hogy nem volt pénzük. Juliska az
ellátás fejében felajánlotta, hogy besegít a házimunkában, amit utólag
úgy magyarázott, hogy a banya kényszerítette rá. Jancsi nem vállalt
semmit, mert alapjában véve lusta volt. A fogadósnénak azonban igen
megtetszett, mindig szeretett volna egy fiút, de az urától nem lett. Így
hát hogy megnyerje magának Jancsit, azt tette, amiről ugyan már
bebizonyosodott, hogy hosszú távon nem kifizetődő, de ez volt az
egyetlen trükk, amit a fogadósné ismert, vagyis a hasán keresztül akarta
Jancsit magához édesgetni. Egészen pontosan a mézeskaláccsal édesgette,
meglehetősen sikeresen, Jancsinak ugyanis nagyon is megfelelt, hogy ne
csináljon semmit, csak üljön a kényelmes kanapén, és egész nap egyen.
Hamarosan hízásnak is indult, hiába óvta ettől Juliska, aki megrögzött
egészségvédő volt.
Így ment ez, éldegéltek szépecskén, míg egy napon
Juliskának elege nem lett az örökös házimunkából. Addig-addig duruzsolt
Jancsi fülébe, hogy így, meg úgy, az öregasszony biztos nem véletlenül
hizlalja így őt, meg hogy lassan már olyan lesz, mint egy hízott malac,
eléri a vágósúlyt, hogy Jancsi végül elkezdett félni, hogy a banya a
végén még csakugyan levágja őt, és megeszi. A félelemtől már enni se
bírt, inkább elbujdosott a fogadósné elől, szépen le is fogyott újra.
Mikor eléggé lefogyott ahhoz, hogy kiférjen az ablakon, elhatározták,
hogy éjjel megszöknek. Kapóra jött, hogy aznap a fogadósné korán feküdt
le, mert nagyon fájt a feje, és másnap korán kellett kelnie, százfős
lakodalomba volt hivatalos, szakácsnénak.
Ahogy eljött az éjjel, Jancsi és Juliska kimászott a
spájz ablakán, magukhoz vették a fogadósné dugi mézeskalácskészletét, és
uzsgyi! Meg se álltak hazáig. Otthon aztán attól való féltükben, hogy
kiderül az igazság, hogy fizetés nélkül jöttek el, azt mesélték, hogy
leégett a fogadó, bennégett a fogadósné is.
Juliska aztán megtanult mézeskalácsot sütni, az
öregasszony receptje alapján, azzal próbál magának férjet fogni. Jancsi
viszont megjánosodott, és azóta is keresi azt a lányt, aki megfogná őt a
gyomrán keresztül.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése